Megérkeztem. A célba is és egy új állomáshoz, egy mérföldkőhöz, amit úgy hívnak maraton. Na jó egy picivel hosszabb is volt. Kezdők ultrája :-)

Az elmúlt fél év felkészülése erről a versenyről szólt.

Április óta nem mentem sehova. Ezt a fél évet teljes egészében erre szántam. Talán túl hosszú is volt, mert időnként el-elveszett a cél szem elől. A sok lemondás a heti 5 edzés miatt, állandó időhiány, az otthoni súrlódások emiatt. A negatív gondolatok, hogy kell-e ez nekem? Mire jó ez? Hova vezet? Mi lesz utána?

Szinte tehetetlenül szemléltem, ahogyan egyre közeledik az időpont. Az első eszmélés akkor volt, amikor azt írta a TrainingPeaks, hogy 6 weeks until event (6 hét az eseményig) akkor úgy belém hasított, hogy már csak 6 hét, bele kell húzni (értsd: magamra vigyázni, nem lebetegedni, edzést nem kihagyni)

Aztán láttam tovább csökkenni a számokat.

• 3 hétnél már a kollégák és az ismerősök is kérdezgettek, hogy hogyan állok a felkészüléssel.
• 2 hétnél már úgy éreztem, hogy amennyi tőlem telt, azt beletettem a felkészülésbe
• 1 héttel előtte még húzós futások voltak betervezve, de nem szándékos kialvatlanság miatt 2 edzést kihagytam.

 A verseny előtti héten a család, munka, edzés háromszög mellett újra és újra felsejlett a háttérben egy ott motoszkáló érzés, hogy valami közeleg.  Nem volt ez félelmetes, inkább csak bizonytalansagokkal teli. Mi lesz, hogy lesz, minden jól alakul?

A készülődés a verseny előtt 2 nappal csúcsosodott ki amikor össze kellett szedni egy táskába mindent, ami a versenyre kell. Aznapra még egy rövid futás is lett volna. El is indultam, de vissza kellett jönnöm, mert a szilvás gombóc olyat tekert a hasamon, hogy az valami öröm. Na szép, gondoltam. Pont ez a nagy bizonytalanság faktorom futás közben. Mi van ha kell?

A pénteki nap délutánjának nagy része utazással telt. Út a célhoz, Füzérre. Megkeresni a szállást, felvenni a rajtszámot, elrendezkedni, hogy reggel az indulás flottul és időben menjen.

Kicsit később sikerült elindulni Miskolcról Füzérre, mint terveztem. Világosban szerettem volna még megérkezni, de Füzér előtt pár kilóméterrel már ránk sötétedett. Megkerestük a Művelődési házat, ami így péntek este versenyközpontként és közösségi házként funkcionált a futók számára. Még sosem vettem részt ilyen elő-partin, de nagyon jól éreztem magamat. Még nem voltak sokan, de a szervezők és a futók megnyugtató közössége, közelsége azt sugallta: jó helyen, jó emberek között vagyok. Felvettem a rajtszámot és komplett családilag kaptunk krumplis tésztát, ami nagyon finom volt és jól esett. (előzetesen lemaradtam a krumplistésztára jelentkezésről, ezúton is köszönöm a szervezőknek, hogy ennek ellenére vendégül láttak minket!)

Megkerestük a szállást, abban is nagyon pozitívan csalódtam. Hibátlanul tiszta és rendezett volt.

Este a másnapi dolgokon morfondíroztam

• mikor kellene kelni, mert 6:10 és 6:30 közöttre írták, hogy indulnak a buszok a rajthoz, Boldogkővárra
• hogyan öltözzek, vajon mennyire lesz hideg
• mit tegyek az előre küldhető csomagomba, amit Füzérre visz majd vissza a busz

Ilyesmikről agyaltam. Aztán eszembe jutott, hogy a hidrós zsák szívókája csupaszon van, el kellene mosni, hogy tiszta legyen, amikor a számba veszem, amikor belém hasított, hogy az ÖSSZEKÉSZÍTETT HIDROZSÁKOM OTTHON MARADT!! :-O

Az első döbbenet után röhögni kezdtem. Beletolok fél évet egy versenyfelkészülésbe és az összekészített cuccom otthon marad, hát ilyen nincs :-)

Első gondolat: 1:40 az út haza, meg ugyanannyi vissza, éjfél mire visszérek: nem opció

Második gondolat: újratervezés, tulajdonképpen mire is van szükségem? Egy fél literes PET palackra és néhány darab energiaszeletre. A cipő, ruha, mellkaspánt és óra nálam van, azzal nincs gond.

• Fél literes PET van = rendben
• Energia- és fehérjeszeletek vannak nálam = rendben (ki tudja miért van még nálam is, ha a zsákban van amire szükségem van (lett volna))
• Esőt nem mondtak, a poncsó a zsákban van otthon = nem gond
• Hideget nem mondtak, izolációs fólia a zsákban maradt = nem gond
• Izóhoz por nálam van = rendben
• Magnézium van nálam = rendben

Összekészítettem a cuccot egy kupacba az ágyon és megnéztem mekkora halom.

Nem túl nagy, de zsebben már nem fér el kényelmesen.

Kellett egy hátizsák.

Volt nálunk 3 is, válogathattam, Végül a legkisebbre szavaztam. Lányomnak van egy, szép rózsaszín, kicsi: kicsit prájdos, de mivel gyerekméret, legalább passzosan lesz a hátamon - gondoltam :-)   

Valamelyik este futás közben már úgyis le"néni"zett egy pici gyerek, mert cicanadrág = néni :-) 

A 3 gyerek csak alibi :-)

Ennek előzménye, hogy a hét második fele nagyon sűrű volt munkahelyen, a fülemből ömlött az adrenalin, 3 féle dolgon kellett egyszerre dolgoznom mindenféle gazdasági károkat elkerülendő. Mindenre is emlékeztetőket kellett beállítanom, mert azt sem tudtam, hol áll a fejem. Az edzőm által javasolt verseny előtti relaxáló néhány napról szó sem volt.

A táskákat csütörtök este összekészítettem és a hidrós zsák bekészítés is megvolt, de mivel folyadákkal töltve volt és úgy nem igazán szeret megállni a fal mellé állítva, ezért a szokott helyére akasztottam fel, ami nem volt éppen szem előtt.

Eredetileg úgy terveztem, hogy a frissítő pontokat nem igazán veszem igénybe, de mivel az újratervezés miatt csak egy fél literes PET palackom volt izóval (meg egy másfeles PET a hátizsákban fél liter vízzel vésztartaléknak, vagy arc és kézmosásra, ha kell) ezért a frissítőpontokkal mégiscsak terveznem kellett. Minden komolyabb emelkedő előtt volt egy frissítő pont, azaz összesen 4db. Kilométer kiosztásban nem voltak tökéletesen elosztva (10km, 16km, 29km és 39km) de az ésszerűség szerint jó helyen voltak.

Szombat reggel 5:25-kor keltem, kb. 6:10-re felsétáltam a buszokhoz, becsekkoltam, felültem a buszra és vártam az indulást kb. 40 másik futóval együtt. Az indulás csak nem akart elérkezni, mert vagy 5 hely még üresen volt a buszon és addig nem akarták elindítani, amíg nincs tele. Végül 7-kor indultunk el üres helyekkel. Gondolom eddig tartott a tolerancia a szervezők részéről, mert nem tudhatták, hogy van-e olyan, aki benevezett, befizette és végül nem jött el, vagy csak éppen más fuvarja akadt, de nem szólt, hogy ne várjatok.

Mire elindultunk már világosodott. Borult volt az ég, de a levegő a felhők miatt nem hűlt le éjszaka nagyon. Párás volt viszont, mert az összes domb a szürke különböző árnyalataiban játszott közel és távol. A buszon mindenki iszonyúan profinak nézett ki, csak én éreztem magam senkinek a polár pulóveremmel és a rózsaszínű gyermek hátizsákommal :-)

A buszon egy csaj pár sorral mögöttem végig hangosan dumált mindenről is, volt aki aludt, volt aki napszemüvegben ült a reggeli szürkület ellenére, volt aki szendvicset majszolt és volt aki fényképezgetett. A közelemben két francia srác beszélgetett. Én megettem egy adag durum spagetti tésztát csak úgy magában, ittam egy kis vizet, nézelődtem és utána próbáltam aludni, de nem ment.

1 órája voltunk úton a rajthoz, amikor feltűnt Boldogkő vára. A mellettem ülő, nem sokkal korábban ébredt férfiból akkora sóhaj szakadt fel a vár láttán, hogy úgy sejtettem nem lesz egyszerű menet.

A négy jelentősebb emelkedő. Nulla km-nél van Boldogkővár, az első csúcson a Regéci vár, az utolsón pedig Füzér vára.

A vár felé tartva az erdőmentes területen látszott, hogy feltámadt a szél. Hamarosan felértünk a várhoz és bár nem volt hideg a levegő, de olyan viharos szél fújt, hogy azon agyaltam, hogy milyen ruhákat hagyjak magamon rajt előtt. Először felmentem a várba, mert 9 óráig a futóknak ingyenesen látogatható volt.

8:45 körül elment a váltó rajt, majd sürgősen döntenem kellett, hogy akkor mi marad rajtam és mit adok le.

Biztos voltam benne, hogy az erdőben sok lesz a rövid+hosszú ujjas technikai felső, de a várnál meg olyan hideg volt a szél miatt, hogy végül fázva, de rövidnadrágban és egy rövid + egy hosszú felsőben indultam el.

Az elején dombokon haladtunk, fák nem voltak és a szél továbbra is süvített. A várban pisiltem 8 óra körül, de a rajt előtt a fázás miatt már megint kellett volna, csak nem volt már időm újra felmenni. Megoldottam a bokrok között, de közben szinte az egész mezőny elment mellettem. Az elején a pulzus még rendben volt. A célpulzus 156 volt, de hamarosan kúszott feljebb, gondoltam a folyamatos emelkedő miatt . Először 158 lett, de nem vettem el a tempóból. Majd 160. De miért??? - kérdezte Fluimucil Ábel. Aztán 158-as átlag körül stabilizálódott egy időre (153-163 között domboktól függően)

Aztán elengedtem 160 körüli átlagra. Tudtam, hogy lehet ennek hátulütője, de nem éreztem még, hogy sok lenne. 3,6km-nél befordultunk az erdőbe és becsatlakoztunk a Boldogkőváraljai-patak völgyébe. Hamarosan vetkőznöm kellett, szerencsére a mögöttem jövő felajánlotta, hogy futás közben megfogja a hátizsákomat és a palackomat., amíg leveszem a hosszú ujjas felsőt, így az ő segítségével nem kellett megállnom. Körülbelül 10km-nél kibukkantunk az erdőből Mogyoróska falu szélén.

A fél liter izómat elkortyolgattam a 10,5km-nél Mogyoróska közepén levő frissítő pontig. Az újratöltéssel szerencsére nem sok idő ment el. Arra számítottam, hogy normál sűrűségűre van keverve a frissítő ponton az izó, így csak félig kértem és kipótoltam vízzel. A meglepetés az volt, hogy nem hogy édes lett volna, hanem kesernyés izű, így ebből nem tudtam megítélni, hogy mennyire lehet normál sűrűségűre keverve, de úgy döntöttem, hogy a következőnél töményen kérem majd inkább.

Innen felfelé futottunk Regéc várához 240 méter emelkedéssel 2,5km alatt. A vége felé igazi siratófalas emelkedő volt 200 méter távon 50 méter emelkedéssel (25%-os emelkedő) Viccelődött is az egyik srác, hogy de elhallgatott mindenki :-)

A Regéci váron keresztül tettünk egy kört, volt benne egy váralagút is egy lépcsősorral, nagyon vagány volt.

Innen egy jó minőségű úton lehetett lefelé lazán csapatni. 4:45-ös tempót jöttem lefelé az erdőben minden erőlködés nélkül. Az erdőt elhagyva dombokon futottunk lefelé Regéc település felé.

Regécen 16km-nél a még félig levő palackomba kértem izó rátöltést immáron töményen, bár így még mindig víz volt a negyede a palackban levő lének.

Regéc településről észak felé indulva 280 méter emelkedés következett 3 kilométeren egy fennsíkig. Annyira hamar felértünk, hogy el sem akartam hinni, hogy már itt tartunk. A fennsíkon egy vadkerítésen kellett létrán átmászni, majd nem sokkal később a túlsó végén ugyanígy (kellett volna) kijönni, de valaki résnyire kinyitotta a kaput, így ott könnyebb volt kiosonni. (vadaknak nem ér kijönni!)

A fennsík végét elérve 4 km lejtő következett 410 méter szinttel lefelé Telkibányára, ahol a 29km-es frissítőponton teletöltettem a már üres palackomat immáron tényleg "tömény" izóval.

Telkibánya egyben váltópont is volt a csapatban teljesítőknek, így nagy volt a nyüzsgés, de szerencsére itt is hamar tovább tudtam indulni.

Innen fejben az bíztatott, hogy már csak 2 komolyabb emelkedő volt hátra.

Telkibánya frissítőpontról továbbindulva

Az első Hollóháza előtt egy 6,6 km hosszú 320 méteres emelkedő. Itt jött el a pont, ahol már nem esett jól a célzottnál magasabb pulzussal megfutni az emelkedőt, így ahol belefértem a 156-os célpulzusba futva, ott futottam, ahol akkora volt az emelkedő, hogy nem adta ki, ott sietősen gyalogoltam felfelé. Itt is megfigyeltem egyébként, amit korábban már több versenyen is, hogy a gyaloglás és a sietés között minimális a tempókülönbség. Akikkel együtt futottam felfelé, azok miután gyaloglásra váltottam, szinte alig távolodtak tőlem. A gyaloglással tulajdonképpen kipihentem magamat az emelkedőn és mire jött a vízszintes, majd a lejtő, addigra már meg is tudtam lépni tőlük.

Fantasztikus a színes erdő

A Hollóháza előtti dombról lefelé 1,8 km-en 200 métert ereszkedtünk lefelé a településig. Itt 38,5km-nél már csak félig kértem a palackomat - ezen a ponton nem volt ott senki más futó csak akivel együtt értem oda - és töltés után rögtön indultam is tovább.

Innen Hollóházán keresztül a Porcelángyár előtt futottunk el, majd egy nagyon szép szakasz következett hatalmas sárga lombú fákkal egy kerékpárúton. Hollóháza túlsó végén egy bal kanyarral befordultunk az erdőbe és megkezdtük az utolsó jelentősen emelkedős menetet felfelé Füzér várába. Füzér település szélét elérve még volt egy kb. 25 méteres lejtő, hogy utána újra visszakapaszkodhassunk a túloldalon. A lejtőn a bal térdem érzékennyé vált, nem tudtam jól terhelni, ezért léptem párat kifelé fordított lábfejjel, de nem lett jobb, majd párat befelé fordított lábfejjel is, amitől elmúlt. Füzérre beérve húzós és rettenetes emelkedők váltották egymást :-)

Ahol lehetett kocogtam, vagy futottam. Itt a célpulzus már nem volt fókuszban. Úgy futottam, hogy a végéig biztosan kitartson az energia. A család a cél előtti kanyarban várt, ahonnan a gyerekekkel kézen fogva futottunk be a várkapun a célba.

Az alsó vár kapujánál volt a befutó, ahol a chipet leolvasták és innen már csak kb. 60 métert kellett felmászni a köveken és lépcsőkön időmérés nélkül a felső várba, hogy megkapjam az érmet! :-)

Volt aki úgy jött lefelé a lépcsőn, hogy a korláton csüngött. Nekem szerencsére nem volt gondom sem vádlival, sem semmi mással.

Családi befutó. Cukik voltak a gyerekek, ahogyan igyekeztek felfelé a domboldalon, hogy mielőbb beérjünk.

A képen ott lenne a helye a feleségemnek is - aki itt éppen fotózott és videózott -  mert a felkészülés során tőle kapott támogatás nélkül ez az eredmény nem jöhetett volna létre!

Ennyit csalt az óra GPS-e, 45,3 helyett csak 44,64km-t mért, ami 1,5%-kal kevesebb. Ez még egészen jónak számít szerintem, mert az útvonal jelentős részén zárt lombkorona alatt haladtunk

Az időm 5 óra 35 perc lett. Az edzéstempók alapján azért titkon reméltem, hogy közelebb leszek a 4,5 órához, mert ott 6 perces vagy azon belüli tempókat mentem még fele ekkora távon is.

Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy a terep minősége teljesen más volt a versenyen, mint amin készültem. Az edzésekben volt sok aszfalt, illetve füves és zúzott kaviccsal kialakított domboldal. Az erdőben viszont az avar alatt nem mindig látszottak a kövek, amikben vagy megbotlottam, vagy kicsúsztak a lábam alól. Ez jelentősen lassított, ahogyan az is, hogy még ha rövid időre is, de meg kellett állnom négy frissítő ponton. Továbbá, amivel nem tudtam kalkulálni, az az volt, hogy mennyit lassulok, ahogyan fáradok. Ahogy látszik, azért volt benne némi lassulás.

Következtetések

• Olivér pulzus kontroll alapú edzésmódszere jó szerintem. Sosem megdöglős az edzés, így másnap is el lehet indulni a következő tervezett edzésre. Nem mondom, hogy nem sok a mennyiség egy ilyen edzéstervnél, mert az, de működik. Igaz az, hogy amennyit beleteszel a felkészülésbe, annyit tudsz kivenni belőle.
• hidratációs hátizsák - ha ilyen sűrűn vannak a frissítő pontok, akkor lehet nem nyerek vele annyit, mint amennyit veszíthetek. Egyrészt a súlya miatt (kb. 4kg lett!) rosszabb lesz a tempó, mint egy minden órára egy energiaszeletet és egy fél literes palackot tartalmazó minicsomag. A terepnek és a saját lapos, energiatakarékos futási "stílusomnak" köszönhetően kétszer elbotlottam és nagy segítség volt, hogy nem egy giga pakk van a hátamon, mert így megúsztam sérüléseket. Ez nyilván a szerencsének is köszönhető. A minipakk hátránya viszont az ismeretlen izó, lásd lejjebb.
• óránként enni kell, így jó, mert nincs kimerülés
• az ismeretlen izó egy bizonytalanság faktor, mert nem tudni mennyire van töményre keverve és mennyi szénhidrát van benne. Ha ki van matekolva, hogy óránként 60g szénhidrát kell, akkor az ismeretlen innivalóval vagy meglesz a 60g/óra vagy nem.
• pulzus: utólag visszanézve az éjszakai pulzust a verseny előtti éjszakán 63 volt, holott előtte minden éjszaka 53 volt csak. Ez magyarázhatja a versenyen a vártnál magasabbra szökő pulzust és azt, hogy annak ellenére, hogy a 45km-ből 35km-t a tervezettnél magasabb pulzussal tettem meg, nem volt pulzus miatti jelentős kipurcanás
• a szervezés szerintem szuper volt. Benne volt, hogy valahol el lehet tévedni, mert 45km-t kijelölni nem egyszerű dolog, de egyrészt csak a jelölések alapján is el tudtam volna tájékozódni szerintem, másrészt volt track, amit rátettem az órámra és amikor biztos akartam lenni benne, hogy nem azért vagyok éppen egyedül az erdőben ott-ahol, mert eltévedtem, akkor meg tudtam győződni róla, hogy jó helyen vagyok. Ha nem tudtak fára szalagot tenni, akkor a földből kiálló kövek voltak rikítóra festve. Látótávolságon belül szinte mindig látható volt valami jel. Köszönet érte! Csak így tovább jövőre is!

Nagyon szép lett az érem és benne van a szintrajz és a három vár is

Most egy időre vissza szeretnék venni a mennyiségből, mert sok volt a felkészülésbe tett energia. Ennél több szabadságra van szükségem. Megpróbálkozok heti 3 nap téli alapozással. Meglátjuk TrainingPeaks-ben ez mire lesz elég (szintentartás, minimális fejlődés vagy lassú visszaesés)