Hol is kezdjem?
Rég nem írtam már és az UTT sem tegnap volt.
Sűrű időszakon vagyok túl és a mononukleózis ártalmai sem múltak el nyomtalanul.
Az UTT ötletét még májusban dobtam be viccből az egyik kollégának, aki akkoriban kezdett rendszeresebben futni és érdeklődött, hogy hogyan-honnan lehet megtudni hol lesz verseny és mi alapján választok?
Ő volt az egyébként, aki pár hónappal korábban kijelentette az UB váltó kérdésem kapcsán, hogy ő szenved egy versenyen és még fizessen is érte? Nem bolondult ő meg.
Ehhez kepest az UTT-s viccemre úgy rákapott, hogy csak csodálkoztam. Mondtam neki, hogy tavaly futottam egy kört UB váltó ügyben azoknál, akikről tudom, hogy futnak, de mindenki kibújt alóla, szóval, ha szerez elég embert egy UTT csapathoz, akkor szívesen megyek, de ugyanazoknál az embereknél ugyanazokat a köröket nem szívesen futnám meg.
Aztán a szervezés végül mégiscsak rám maradt, mert más szerveznivalója akadt és visszaminősítette magát résztvevővé.
A Szarvasűzők tagjaiból lett még néhány ember, így végül 8 fős csapatként neveztünk be.
Volt aki nem rendszeres futóként 6,6km-t vállalt be, többen 15-17km körülieket, nekem meg maradt a végére 25,7km.
A szakaszokat összevontuk, hogy egyszerű legyen a logisztika és készülgettünk. Nem volt ez igazi verseny részünkről, a stabil 6 perc/km-t tűztük ki magunk elé, ami váltóban nem tűnik elérhetetlennek és a chip folyamatos mozgásban tartása és a célbaérés volt a legfontosabb számunkra.
A táv Tiszafüredről indult, a tavat majdnem körbefutva Poroszlón fordult és visszafelé ugyanazon az útvonalon Tiszafüreden végződött.
Az időjárás nem volt teljesen kegyes hozzánk, mert 2x szakadt le az ég, de én pont megúsztam, bár lehet jobban jártam volna, ha esőben kell futni, mert a váltóponton várakozni szakadó esőben és erős szélben eléggé fázós volt még úgy is, hogy volt rajtam egy eső ellen védő kapucnis poncho.
Mire elállt, pont jött is a váltás, úgyhogy fel tudtam melegedni.
Arra kellett rájönnöm, hogy ez a gáton futás eléggé uncsi, mert egyik oldalon végig víz, a másik oldalon pedig fák adják a tájképet. A településekből nem látszik semmi, még a települések névtáblái sem. Azt, hogy hol járhatok, abból tudom csak, hogy hányas váltóponton vagyok éppen, meg nézem az órámat, hogy az össz km-ből mennyi telt már el.
Egy csalós kép, olyan mintha egyedül csináltam volna az egészet. A többiek itt már javában otthon söröztek valószínűleg. Ezután 8 darab érmet akasztottak a nyakamba és ugyanennyi bort, meg jégkrémet is kaptam :-)
Ami valószínűleg még mindig a mononukleózisnak köszönhető, az a baromi magas pulzus. A megcélzott 6 perces ezrek helyett átlag 5:45 körülivel mentem, ami nem egy hipertérugrás, de a 160 körüli pulzus nagyon sok volt hozzá a korábbiak alapján, úgyhogy ezt azóta átgondolva és utánaolvasgatva alacsony pulzusos tréningbe kezdtem, hogy az aerob edzettségemet javítsam.
Lehet, hogy vannak edzők, akiknek a fejében megvan mit-hogy kell csinálni az alacsony pulzus eléréséhez, de a netet túrva nem igazán találtam részletes leírást, csak egy félig részleteset, ami a hiányzó infókat egy könyv formájában akarja eladni: https://philmaffetone.com/180-formula/
A lényege, hogy a gagyi max pulzus számító képlethez hasonlóan (220-élettkor) itt 180-életkort használ max aerob pulzus meghatározásra és tovább csokkenti, ha sérülésből, betegségből visszatérés vagy edzetlenség esete áll fenn.
Esetemben 180-43-5=132 lett a max aerob pulzus, ami így leírva csak egy szám, de kipróbálva egy szánalmas vánszorgás tartozik hozzá. Vagy fűrészfogazok, azaz futok-sétálok-futok-sétálok, vagy nagyon sietősen gyalogolok. Még éppen nem gyorsgyalogló mozgás, de a 7km/h már nagyon sietős gyaloglás.
Kétszer csináltam már utcán a szokásos futóútvonalamon, de halál ciki volt, így inkább otthon ablak kinyit, futópad beizzít és sietek 7km-t. Ami persze nincs meg egy óra alatt annak ellenére, hogy az elején futni is tudok pár percig a 132 bpm átlépése nélkül, de a második fél órában már inkább csak 6,4-6,5 km/h adja a 132-t.
Hát most ez van. Írja is, hogy mindenki azt mondja ilyen lassan már nem is lehet futni, de idővel a pulzus marad, a tempó pedig nőni fog, ahogy az aerob funkció megerősödik.
Nyilván nem lenne hülyeség emellett néha magas pulzusos edzéseket is csinálni (gondolom azt hívják gyorsító edzésnek)
Bár írja, hogy gyorsot csak akkor szabad, ha az alacsony pulzussal egy szintet elérve megáll a fejlődés.
Kíváncsi lennék, hogy a 2015-ös Spartathlonon kb. 80km--nél elvérzett Dr. Szabó Zoltán edzője Lőrincz Olivér milyen módszerrel készítette fel Zolkát a 2016-os Spartathlonra, ahol már gond nélkül végig is tudott menni.
A videóban mondja, hogy 140-143-as pulzussal halad 6 percen belüli ezrekkel, ami a hőség és pára mellett nagyon komoly felkészültségről tesz tanúbizonyságot.
A MAF módszer azt mondja, hogy havonta érdemes összehasonlítani az adatokat, hogy a km--enkénti részidők hogyan alakulónak. Nyilván észre fogom venni, ha már futni is tudok, de a százalékos változást lesz érdekes látni hónapról-hónapra.
Azt írja, hogy ha plató következik be a fejlődésben, akkor heti egy magas pulzusos tréninget kell beletenni a tervbe.
A módszer használata és az eredményeim alapján úgy gondolom, hogy nem vagyok feljogositva arra, hogy futóversenyen induljak.
Ehhez a pulzushoz és tempóhoz jobban illik egy teljesítménytúra, ahol a pulzus fenntartása érdekében a lejtőkbe bele lehet futni, de nem szégyen az sem, ha lassan sétálok felfelé egy emelkedőn, hogy ne lépjem túl a cél pulzust.
Persze ennek nem sok értelme van azon felül, hogy a szabadban van az ember, mert vízszintes padon sem olyan könnyű adott érték közelében tartani a pulzust, ahol meg érzésre diktálom a tempót, a lábam elé figyelek, emelkedő és lejtő jön és az óra pulzusriasztását hallom csak, ott végképp nem lesz pontos a pulzus.
Érdekes tanulság például, hogy padon is nehéz pontos pulzust csinálni, hogy 0,1km/h változtatás (ilyen lepésközökkel tudom állítani a szalag sebességét) az pulzusban 3-4 bpm ugrást jelent, holott ha arányt számolok, akkor 128 ÷ 6,7 × 6,8 = 129,9 azaz nem egész 2 bpm különbség lenne csak. Azaz látom, hogy a pulzus lement 128 körülire, tehát gyorsítani kell és 6,7 km/-ról felmegyek 6,8 km/h-ra, akkor rögtön a plafonon találom magamat 132-es pulzussal és örülhetek, ha nem billen át néha 133-ba, mert akkor elkezd szirénázni az óra. Ez azt is jelenti, hogy nem tudok folyamatosan 132-es pulzust produkálni, mert csak akkor tudok sebességet növelni, ha 3-4 bpm-mel a cél alatt vagyok. Bár jellemzően inkább csökkentgetni kell, mint növelgetni.
Biztos lehetne játszani az emelkedéssel, de az egy újabb változó, ráadásul naplózni sem tudom, hogy mikor mennyi volt. Így nyomom az órán a LAPS gombot km-énként (ha el nem felejtem...) és megmarad az edzések összehasonlíthatósága, látszani fog a fejlődés. Ha lesz :-)
Ha bárki olyan olvassa ezt az írást, aki tudja hogyan kell ezt a pulzuskontrollos dolgot jól csinálni, akkor írjon legyen olyan szíves! (Lőrinc Olivérhez úgy látom csak kihalásos alapon lehet bekerülni és nem is biztos, hogy tudnék annyi energiát beletenni a futásba, amennyi ahhoz szükséges, hogy az egyik eredményes sportolója legyek)
