Ébredező erőnlétem és térdem gyógyulása okán nem tudtam ellenállni a szembejövő kihívásnak, hogy részt vegyek ezen a rendezvényen.
Pénteken szólt feleségem, hogy a rádióban hallotta, hogy lesz két Miku-futás is az elkövetkező pár napban itt Miskolcon.
Az egyik ez a 8 km terepfutás, a másik egy Rotary futás, ami csak 1,9km lesz holnap. Ez utóbbival úgy vagyok, hogy azért a 10 percért még a beöltözés macerája sem éri meg. Így maradt a 8 km-es verseny.
Ma szép napos reggelre virradtunk, mínusz 5 fokkal. 1°C-os nappali csúcshőmérsékletet jósoltak mára, így a napsütés ellenére nem számítottam csodákra.
Nevezni hivatalosan 9:30-ig lehetett és majdnem le is maradtam róla, mert az autóban levő konnektorról üzemelő 1000W-os fűtőventilátor eléggé megküzdött az ablakleolvasztós feladattal. A végén már 2000W-on nyomtam, hogy tudjak már indulni végre, mert lemaradok a nevezésről. (vakarni nem szeretem a deret az üvegről, ha nem muszáj - mert mondjuk éppen nem vagyok konnektor közelben - mert tele lesz apró karcokkal az üveg, ami, ha szemből süt a nap, akkor borzalmasan zavar) Úgy tűnik baj nem történt volna, mert még 9:30 után is osztották még a rajtszámot, de azért megnyugodtam, amikor 9:28-kor kezembe kaptam a rajtszámot... :-)
Az utóbbi hetekben kikísérletezett öltözködés stratégia alapján már tudtam, hogy ilyen hőmérséklethez a termo cucc alá kell egy vékony felső. (durva egyébként, hogy +5°C-nál még simán elég az 1 réteg termo ruházat)
Szóval a termo mellé bekészítettem a nem rég beszerzett nagyon vékony Salomon hosszú ujjú technikai felsőmet.
Motoszkált bennem, hogy itthon lenne jó beöltözni futós cuccba, de akkor odafagytam volna a 10:30-as rajtig. Ötletem nem nagyon volt, hogy mit tudnék a futós cuccomra rávenni, így elvittem a táskában a cuccomat, hogy hátha a hidegre való tekintettel lesz most átöltözési lehetőség. (májusban nem volt más csak a mosdó)
Hát nem lett szerencsém. Volt egy átlátszó sátor, amit felajánlottak, tisztelettel megköszöntem és úgy döntöttem, hogy akkor marad az autó. Az egyetlen bibi az volt, hogy leparkolni azon a részen sikerült, ami már a verseny útvonala volt. B oszloptól hátrafelé sötétített ablakok ide vagy oda, nem akartam álmatlan éjszakákat okozni a 10:00-kor elrajtolt gyerekfutam résztvevőinek (pont besütött az autóba a nap...) így megvártam míg visszaérnek a gyerekek a célhoz és utána kezdtem öltözködni. Sajna néhány gyerek csak igen lassan, 15 perc alatt teljesítette a 2 km-ét, így egy kissé kapkodós lett a készülődés. 15 perc alatt kellett a nem túl tágas helyen levetkőzni, felöltözni, utána lemenni a rajthelyszínig, bemelegíteni, telefonon a futást loggoló appot beizzítani. Gyakorlatilag 3 perccel a rajt előtt álltam ott a rajtzónában úgy, hogy készen voltam. Mármint a rajtra :-)
Másfelől a 3 perc alatt, meg mozgás híján igencsak érződött a hideg, az izmaim önálló életre keltek, azaz remegtek, hogy hőt termeljenek, így a három perc is sok volt :-)
Rajt után elindultunk felfelé a már ismerős bányabejárathoz vezető aszfaltozott úton. Az még megvolt fejben, hogy hol kanyarodott jobbra a földútra májusban a félmaratonos csapat (amikor én még csak az 5 km-t futottam) Most mi is ott nyomtunk egy jobbost. Először pici lejtő következett, ami hirtelen megváltásnak tűnt, de igen rövid idő után egy nekem siratófalnak tűnő hegyoldal jött, amin egy ideig erőltettem a futást, de Kerekdombról tudom, hogy csak kinyírom magamat vele, ha tovább erőltetem, ezért hamar tempós gyaloglásra váltottam, a combjaimat a tenyeremmel nyomva lefelé, hogy megosztva dolgozzanak az izmok.
Előttem láttam pár embert, akik erőltették a futást felfelé, de szinte semmivel sem voltak gyorsabbak nálam, viszont sikerült magukat annyira kinyírni, hogy amint csökkent az emelkedő és újra jó érzéssel futni tudtam, le is hagytam őket.
A talaj szerencsére fagyott volt mindenhol, jó kis dagonya lett volna, ha nincs megfagyva. Keréknyomban összegyűlt megfagyott tócsákat kerülgettünk és fagyott sár próbálta a bokánkat kibillenteni az egyensúlyából, de ez még mindig jobb volt, mintha csúszkálni kellett volna a sárban.
Az erdő nagyon szép volt, a narancs színű lomb már a földön, a nap besütött a fák közé, igazán hangulatos lehetett a kirándulóknak, akikkel találkoztunk, de nekem nem sok alkalmam volt oldalra nézelődni, mert a lábam elé kellett nézni, ha nem akartam megint sérülést begyűjteni.
Emelkedés az volt rendesen és még terepen sem futottam soha, így a mostanában elért 5 perc/km tempóra nem számíthattam (úgy 8km x 5perc/km = 40 perc lett volna)
Úgy becsültem, hogy az emelkedés és a nem igazán felszabadult rohanás miatt úgy 45 percet lehet majd elérnem.
Az útvonal olyan volt, mint egy sasszeg. Az eleje és a vége közös útvonalon haladt, a közepe meg egy hurok volt.
Az odafelé siratófalnak tűnő dombon visszaúton lefelé is kellett futni, ami kb. olyan volt, mint valami dowhill verseny. Ha haladni akartam, akkor inkább hasonlított irányított zuhanásra, mint kontrollált futásra. Értelmezhető távon belül nehéz lett volna megállni, de szerencsére nem volt rá szükség, hogy vészfékezzek.
Attól függően, hogy mekkora szakaszt láttam be magam előtt, 2-4 ember volt a látóteremben. Olyan 6-7km környékén már nagyon az előttem levő csaj és srác nyakán lihegtem, de helyem sem lett volna elmenni, mert egymás mellett futottak, de az erőt sem éreztem már magamban ahhoz, hogy egy durva hajrával meglépjek, így inkább kivártam.
Amikor visszatértünk az aszfaltra, akkor ők léptek meg tőlem és bárhogy igyekeztem, a távolság csak nőtt. Láttam, amikor befutottak a célba, de addigra már jócskán elhúztak.
Az én időm 46:07 lett, így nem is lőttem nagyon mellé a 45 perces saccommal. Az előttem befutó lány lett a harmadik a 18 év feletti korcsoportban. (ugyanígy jártam a Tiszadada futáson, ahol a másodpercekkel előttem befutó hölgy lett a harmadik)
Kollégám szerint nővé kellene operáltatnom magamat és egyből a dobogó közelében lennék :-)
28-ik lettem a 90 indulóból, ami szerintem jó eredmény, bár szerintem viszonylag sokan voltak, akik kíváncsiságból jöttek, felkészületlenül, kutyával, gyerekkel, így őket nem volt érdem lehagyni. (fiúk között 24-ik lettem az 51-ből, a korcsoporton belüli helyezést nem tudom)
Nade jó volt ez így, legalább visszazökkentem a futós rendezvények világába.
Fotó: Kecskés Réka
