Decemberben mentek a 8,7-ek 5perc/km-rel, de december vége felé a térdem hülyéskedni kezdett megint. Úgy 3 és 5 km között elkezdett fájni, ilyenkor próbáltam máshogy terhelni és ha sikerült átbillenni a holtponton, akkor 1-1,5km után nyomtalanul elmúlt a fájdalom.

Azért csak nem tűnt ez normálisnak és tartottam tőle, hogy kárt teszek a futással, így bejelentkeztem a korábban felírt fizikoterápiára.

Január elején aztán jöttek a kemény mínuszok széllel megspékelve, a hőmérséklet -14 és -17°C között mozgott, amikor estefelé el tudtam volna indulni futni, így aztán kínlódva de itthon maradtam. (főleg lelkileg, hogy mi lesz most, illetve, hogy az erőnlét megy a kukába)

Volt egy olyan sejtésem, hogy a Voltarenes kezelés nem az okot kezeli, hanem a tünetet. És lám, valóban nem ért semmit a dolog, a térdem kezeléstől és futástól függetlenül önálló életet élt, hol problémamentes napon voltam túl és csak este eszméltem rá, hogy egész nap észre sem vettem, hogy van térdem, hol pedig egész nap kattogott és feszített, ezért türelmemet vesztve kértem időpontot a Sportkórházba. Messze van, de legalább olyan orvosok vannak ott, akik naponta találkoznak ilyen problémával és gondolom egy válogatott sportolónak vagy egy olimpikonnak sem azt mondják, hogy menjen haza és kenje be gyulladáscsökkentővel.

Az orvos azt mondta, hogy az elmondásom alapján jól körvonalazódott egy részleges porcleválás, de egy tünet hiányzik, ezért irány egy MR vizsgálat, mert szeretne tisztán látni mielőtt szikét ragadna.

4 nappal későbbre már az MR időpontot is lefoglalta nekem. (a másik orvos csak elszórakozott 3 hónapot a térdemmel MR nélkül, amit nem is értettem)