Nem, nem úgy, hogy az utolsó kalória morzsákat préselem ki magamból, hanem futás a keleti országhatárnál.

Az egyik nagymama a keleti határnál lakik, a határ még éppen innenső oldalán és azért mert ott jártunk még nem maradhattak el az edzések. Ugyan emelkedő csak annyi volt míg a Szamos gátra felfutottam (16 km-en 9 méter szintemelkedés nem egy Himalája) de legalább a pulzuskontrollal nem volt sok gondom, mert ilyen stabil pulzusgörbét, ami tulajdonképpen egy tökéletes egyenes volt még nem produkáltam. A Garmin persze ezt is kiszőrözi, de alapvetően sokkal könnyebb volt stabilan tartani.

A nagy élmény a naplementébe futás volt, amiben itthon nem lehet részem sosem, mert egyszercsak eltűnik a nap a hegyek mögött és kész, majd fél óra múlva tényleg lemegy.

A gáton nagy élet volt, tele biciklisekkel. Picivel még sötétedés után is jöttek-mentek, így nem voltam egyedül. Amikor meg már tényleg sötét lett, akkor a hízóban levő félhold fénye világította az utat. Nagyon hangulatos volt.

A csengeri Szamos-gát egyik "vége" a 49-es főút, a másik az Államhatár feliratú tábla, ahol a gáton az út elvileg megszakad pár méterre, hogy aztán a túloldalon Romániában folytatódjon. Mivel nem vagyok odavaló, így fura érzésem volt, mert látszólag nem őrizte senki a határt, így akár át is futhattam volna, de nem mertem, mert pár kilométerre a csengersimai határátkelőnél szúrós szemű magyar és román határőrök is nézik a személyit/útlevelet.

Első este felfedeztem magamnak az államhatárt, aztán a második nap elfelejtettem személyit vinni magammal, így a határ közelébe sem mentem. Maradt a csengeri strand és a 49-es főút közötti kb. 3,6km-es szakasz oda-vissza-oda-vissza.

Szombat estére a Csangeri napok ünnepi program részeként a Wellhello volt bejelentve, amit sajnálattal, de azt gondoltam ki kell hagynom az edzés miatt. Mentem hát futni és arra számítotam, hogy ha tart is még a koncert miután végeztem, akkor is valami ismeretlen zenét fogok hallani, mert addigra már lement az összes sláger.

Lehet volt egy kis késés a kezdéssel, de miután végeztem a kiporciózott szaladgálásommal és a gátról jövet pont a színpad mellett mentem el, a Rakpart című számot játszották, ami feltette a pontot az i-re (kösz fiúk, hogy megvártatok! :-)

Az összegyűlt többezer ember egy része meg ufót látott, mert a tekintetekből az jött le, hogy nem láttak még ilyen elmeroggyantat, aki hátizsákkal, kulaccsal, meg szívókával jön le az éjszakai gátról lámpával, térdzokniban...

Csenger a gátról

Amilyen hangulatos tud lenni egy naplemente környéki futás, olyan szar tud lenni egy későre csúszott indulással megkezdett futás. Vasrnapra Szatmárnémeti strandot terveztünk, de jól tudom, hogy a gyerekeket csak az tudja az autó felé taszigálni, ha úgy löknek ki minket záráskor a strandról és akkor is nyivákolnak, hogy ők még maradni szerettek volna. A román idő szerint 20 órás zárás nálunk még csak 19 óra, de onnan haza is kell érni (a határon némi kényszerpihenővel), az alvó gyerekeket bejuttatni a házba (hiába rövid az út, de azért ki tudnak purcanni egy fél napos strandolástól) átöltözni elindulni stb. Ez este kb. háromnegyed kilenckor sikerült csak, ami előrevetítette, hogy nem lesz kint senki rajtam kívül, az egyetlen társaságom a gát aljában a Hold adta árnyékom lesz és csak remélni tudtam, hogy semmi rendkívülivel nem fogok találkozni.

Nos ez utóbbi nem igazán jött össze. Már az utolsó 3,6km-es szakaszt futottam és az órámat babráltam, mert elfelejtett bármilyen figyelemeztetést adni (már másodszor fordult elő) nem jelzett arra, ha kiment a pulzus a tartományból (se fény, se rezgés, se hang) nem kapcsolt be a képernyő világítás, ha felemeltem a kezemet és emiatt nyomkodnom kellett, hogy tudjam mennyi idő van még hátra a levezetés kezdetéig, amikor ...

... egy kóborkutya kezdett rám acsarkodni a töltés aljából és elindult felém. Nem mondom, hogy nem szartam be, mert de.

Nem is tudom hogyan jött ki olyan hang a torkomon, hogy a kutya jobbnak látta elhúzni a csíkot, de visszamorogtam rá egy olyat, hogy még én is megijedtem volna, ha nem én adom a hangot. A nyakamon, ha lett volna szőr, akkor biztos felborzolódik, mert éreztem ahogyan a nyakam táján libabőrös leszek.

A pulzusom persze azonnal kiugrott a normál tartományból, de ahogy továbbhaladtam hamar rendeződött.

A tanulság?

Vagy én paráztattam magamat és vonzottam be a "bajt" vagy amúgy sem kellene egyedül éjszaka futkosni ilyen kietlen helyen.

Azért az előző edzések naplementéje és Rakpart miatt a pozitív irányba billen a mérleg nyelve így is :-)

P.S. lehet azért nem jelez az óra, mert ne zavarjanak üzemmód van aktiválva 22:00 - 6:00-ig, amikor nem kapcsol be a kijelző és értesítéseket sem küld és ezt - hiába van rögzítés üzemmódban - akkor is komolyan veszi még ha hülyeség is?