Első futással töltött évem végén 660km-rel a tarsolyomban az jutott eszembe, hogy kellene valami célt kitűzni a második évre, hogy legyen miért futni akkor is, ha éppen nehezen venném rá magamat arra, hogy elinduljak.

Ami elsőre bevillant az a kellemesen borzongatóan hangzó 1000km volt. Már a gondolattól is mosolyra húzódott a szám, hogy mekkora durva szám ez.

Főleg ahhoz képest, amikor még nem futottam egy métert sem. 1000km úristen, mekkora távolság ez! Mint ide Németország.

Persze láttam, hogy évi 2000 - 6000km-eket is futnak azok, akik már régebb óta csinálják, így nyilván nekem nagy szám ez, de kell a fokozatosság, nem akarom, hogy elmenjen a kedvem az egésztől azért mert sok, vagy ne adj’ isten sérülés legyen a vége.

Annyi furcsaság van az évemben, hogy február közepén kezdtem futni, így nem a hagyományos év eleje - év vége ciklus szerint számítódik az évem, hanem a február közepétől február közepéig.

Már csak azért is él ez a február közepe, mert az első év októberében bambaság okán lesérültem és a gyógyulgatás alatt kevésbé futottam, viszont hogy-hogy nem a második év is február közepével indult, mert akkorra állt össze a térdem újra. (jó értelemben)

Ennek ellenére valamiért a második éves célt úgy tűztem ki, hogy januártól – decemberig 1000km.

Persze a második év sem volt móka és kacagás, már áprilisban dögrováson voltam egy vírusnak köszönhetően, de legalább túléltem, nem úgy mint Kovács Kata Zsófia U16 EB ezüstérmes karatézó [LINK]

Én is azt hittem belehalok. Akit érdekel, hogy mi ez a vírus annak érdemes elolvasni a típusos és atípusos lefutás bekezdéseket a wikipédián: [LINK]

Igaz nem írják, hogy bele lehetne halni, de az elején pontosan olyan tüneteim voltak, mint ahogyan az infarktus tünetei le vannak írva és fél évig agyon voltam csapva olyan gyenge voltam. A fél év alatt többször is visszatértek a tünetek és emlékbe hagyott egy kis szívritmuszavart.

Nade kanyarodjunk vissza az éves célhoz.

A fél év alatt persze megint csak nem sok km gyűlt össze. Utána az egész novembert külföldön töltöttem munka miatt a családtól távol, így időm volt bőven, futócuccot meg vittem magammal. Nyakamba vettem a várost hetente néhányszor, így már lett pár km-em. Alig vártam, hogy december legyen és a hónap második felében szabadság alatt kipihenten, nappali fényben el tudjak járni.

Erre mit ad isten, december közepére ért utol a családban körbeadott taknyolós nyavalya.

December vége felé már eléggé fickósnak éreztem magamat ahhoz, hogy újra menjek. Ezzel egy időben viszont rájöttem, hogy a kitűzött éves cél eléréséhez hiányzó 260km-t nehéz lenne december végéig megcsinálni.(kb. 5 nap alatt)

Figyelembe véve, hogy a tavalyi év elején február közepéig nem futottam szinte semennyit sem, úgy döntöttem, hogy jobb lesz idén február közepéig számolni az 1 évet. (első csalás)

Így kb. 50 napra elosztva lehetett tervezni a 260km-rel, ami már vállalhatónak tűnt még akár úgy is, ha minden napra jut kb. 5km, ami csak egy fél óra kocogás. Abba még nem halt bele senki, ahhoz talán még pihenőnapok sem lényegesek.

Hát persze!

Január közepén a köhögés még mindig megvolt, ami egyszer már majdnem elmúlt, de most rosszabbodott. A kinti futást lecseréltem bentire, hogy mentsem a torkomat a hidegtől és a szilárdtüzeléstől és elmentem orvoshoz. RTG oké, nem lát semmit, el fog múlni.

A benti futás apránként tényleg rendbe hozta a köhögést, de február elején újabb baljós jel jelent meg a horizonton: a középső gyerek belázasodott. Majd a kicsi is.

Többszöri újratervezés után már ott tartottam, hogy minden második nap 15km kell és meglesz az 1000km J amikor beütött a krach és én is elkaptam. Újabb 5 nap esett ki. (az élet igazságos: utánam feleségemre és a legnagyobb gyerekre is átragadt)

Gyengélkedés közben az idő vészesen fogyott, a hátralevő kb. 52km napokra leosztva minden kihagyott nappal jelentőset ugrott felfelé.

Végül megint át kellett fogalmaznom a határidőt. Megnéztem, hogy pontosan mikor is kezdtem futni tavaly. Fejben az volt meg, hogy február közepe, na de mégis mikor?

Szerencsémre nem február 14 vagy 15, hanem 16! J

Tudom ez már mindennek a legalja, de átírtam 1 nappal későbbre a határidőt. (második csalás: igazából az 1 éves keretet toltam csak odébb 1 nappal, tehát a 365 nap továbbra is 365 nap volt, nem 366)

Így maradt hátra 4 nap és 52,7km, azaz napi kb. 13,2km.

Ez még vállalhatónak tűnt, de egyben kérdésesnek is. Betegségből kifelé jövet nem esek-e vissza, ha meggyengül az immunrendszer a pihenés hiánya miatt?

Nos végül nem.

A pulzust annyira alacsonyan tartottam amennyire még ésszerű, hogy ne is legyen nagyon megterhelő, de ne is tartson másfél óránál tovább egy-egy alkalom.

Szóval csaltam is, meg meg is csináltam 1 év alatt az 1000km-t. Olyan, mint a hoztam is ajándékot, meg nem is magyar népmese. A biológia hozott is ajándékot, meg megmutatta a csúnyáját is.

Azt gondolom, hogy egy normálisan megcsinált év alatt simán lehet ennél többet is futni kellemes edzettséggel, görcsölés nélkül. Kérdés, hogy van-e normálisan megcsinálható év, vagy valami nyavalya mindig közbe fog jönni?

Az 1000km így jött össze az év során, amiből látszik, hogy tulajdonképpen tavaly március – április - májusban és idén január – februárban volt leginkább érdemi kilométer.

A többi 7 (!) hónapban tengi-lengi volt, aminek az elmaradásait most kellett behoznom másfél hónap alatt.

A következő év hátha okosabban/szerencsésebben sikerül.

Az éves tervet havi vagy az is lehet, hogy heti tervekre is lebontom és már hamarabb kiderül, ha elmaradás van, így lehet majd vészharangot kongatni. Vagy nem, ha csinálom rendesen.