Az előző írás úgy fejeződött be, hogy szóba került a Kerekdomb futás és azon belül is a félmaratoni táv egyéni teljesítése. Úgy voltam vele, hogy a 7 km-ért odautazni sem érdemes (pedig nincs messze) annyira nem kihívás már az a táv. A félmaraton váltóban érdekelt volna, hogy hogyan zajlik,  mire jutunk, de valahogy akkor pont senki sem ért rá, így két lehetőség maradt: vagy nem megyek, vagy félmaraton. Utóbbin gondolkodtam erősen (a jó lenne és a meg fogok dögleni között ingadozva), de mivel a szervezők csak a térképet tették közzé, a szintemelkedést  pedig meglepinek szánták, ezért akcióba lendültem és a térkép alapján megszerkesztettem az útvonalat egy olyan oldalon, ami szintemelkedést is számol a domborzatból : http://www.gpsies.com/map.do?fileId=krwjtucbysievdna

A 350m szintemelkedés kb. úgy vonzott, mint két mágnes azonos pólusa egymást - azaz sehogy, sőt…

De már megint az a fránya kényszerpálya ezt adta ki, mivel a Barátság (fél)maratonon szerettem volna jó időt menni, ahhoz meg kellett a félmaraton szerzett tapasztalat és nagy utazgatás nélkül abszolválható volt a részvétel, így beneveztem.

De hogy ez se érjen teljesen váratlanul, ezért a szokott útvonalamon a 21.1km-t lekocogtam egy héttel a Kerekdomb futás előtt (10 kör)

Esti futás lett természetesen, akkor érkező hidegfronttal, de még kellemes 22 fokban. A szél és az időnként szemerkélő eső miatt azért megcsapott az ősz feelingje.

Nem siettem el, inkább takarékosan mentem, a telefon 2 óra 6 percet mért, ami pontosan 6:00 perc/km.

Ettem előtte egy energiaszeletet, meg közben egy gélt is elfogyasztottam, inni enyhén sós vizet vittem magammal fél litert. Ez utóbbiról sejtettem, hogy kevés lesz, mert 17km alatt szokott elfogyni ennyi, de ennél többet nem tudtam volna magammal vinni, mert ultra trailes mellényem vagy hátizsákom nincs, a felsőm hátsó zsebe pedig nem bírja el és ki is fordulna belőle egy félliteres palack. Ha meg mindegyik kezemben van egy-egy palack, akkor hogyan csavarom le kupakot ugye?

Szóval fél liter maradt, utántölthettem volna futás közben, de akkor meg kell állni, azt meg nem akartam.

A víz el is fogyott a vége előtt, de nagyobb problémának éreztem menet közben az energia hiányát. Az egy darab energiaszelet és az egy darab gél nem volt elég. Az utolsó 2 kör (kb. 4,4km) nagyon szenvedős volt már.

Szóval Kerekdombra 2 energiaszelet plusz 1 gél lesz. Egyenletesen adagolt sóval is kell készülni, de még nem tudom, hogy mibe teszem a sótablettákat (kindertojás?) és futás közben hogy nem fogom őket elejteni, amikor be akarom venni?

Az edzésként futott félmaraton után annyi volt a különbség a többi nem ennyire hosszú futáshoz képest, hogy máskor állva zuhanyozok le, de ezután jól esett leülni és úgy csorgatni magamra a vizet (lehet ez az alulenergizáltságtól is, mert a tempó nem volt nagy)

A verseny előtti szerdán még futottam egy 240m szintemelkedéses 10km-t, aztán pihi, fejben felkészülés, összecuccolás.

Már birizgálja a csőrömet, hogy mi lesz, ha megy majd a 8 kör a nagy emelkedésesen? (20km 480m szint)

Hova fogok menni, hogy ezt fokozzam? Nem az Alpokban élünk ugye, még így is szerencsés vagyok, hogy helyben vannak hegyek, nemúgy, mint életem első 30 évében Székesfehérváron, ahol az Öreghegy is csak egy lapos dombocska és ha nagy emelkedést akartunk bringázni, akkor el kellett tekerni a Bakonyba, a Vértesbe, vagy a Velencei-hegységbe.

Esetleg lehetne Bükkszentlászlón keresztül Bükkszentkeresztre felfutni (13km) ott rövidebb távon nagyobbat emelkedik és ugye haza is kell még jutni utána, ami még 13km (igaz lefelé, ami nem feltétlenül előny, mert olyankor kapnak a térdek rendesen) Nade biztos azt is meg lehet szokni, cserébe gyönyörű szép útvonalon lehet futni kevés autóval.