Jócskán lemaradtam attól, amit terveztem amiatt az egy rossz lépés miatt. A tanulság persze most sem maradt el, rögtön adódik kettő is.

Az egyik, hogy nem pont azon kell gondolkodni hazafelé futás közben, hogy mekkora király vagyok, mert milyen jól megy a nagy szintemelkedés is, mert ráérne a végén értékelni a teljesítményt, addig meg oda kell figyelni, főleg akkor, ha útról le és oda vissza kell váltogatni.

A másik, hogy bár nagy megkönnyebbülés az emelkedő után a lejtő, de hosszú léptekkel meghúzni a tempót bár haladós és jól is esik, de magában hordozza a sérülésveszélyt, mert hosszú lépteknél nyújtva vagy közel nyújtva van a térd, ami egy rossz talajfogás esetén nem tud berugózni.

November 5 óta 4 alkalommal voltam futni óvatos 6,5 km-eket és bár a térdem nem olyan még mint előtte, de nem esik rosszul a mozgás.

18-án hátra van még egy röntgen és egy UH, meglátjuk mit mondanak. Addig is szedegetem az orvos által előirt hialuron tartalmú kapszulát.

Amíg nem tudtam futni, addig is legalább néztem és legújabb nagy kedvencem az UTMB 2016-os összefoglalója. (Ultra Trail Mont Blanc)

Iszonyat jó zene és jelenetek, átjön a hangulat és a futás iránti szenvedély, fantasztikusan szép táj, mi kellhet még? Megbabonázva nézem sokadszorra is újra meg újra a videót. (alighanem jelentős számot tettem hozzá a nézettségéhez :-)

Én is szeretnék ott lenni:

A másik hátborzongatóan jó videó egy előzetes az Ultra című filmből, amire sajnos még sokat kell várni. Remélem az egész film olyan jó lesz, mint az előzetese.